Kedves Henry, aktuális helyzetjelentés, miután ma két új vádirat érkezett ellenem:

Horst Mahler
Brandenburg-Havel Bütetésvégrehajtási Intézet

2017.12.15.

Kedves Henry,
aktuális helyzetjelentés, miután ma két új vádirat érkezett ellenem:

A köv. eljárások vannak folyamatban a potsdami járásbíróság 4. sz. büntetőtanácsa előtt:

1. Vádemelés az alábbi könyv miatt:
https://wir-sind-horst.com/ende-der-wanderschaft/ 2014. március 24. (!)
2. Vádemelés a köv. –angolul is publikált- írásom miatt (2014 karácsony):
„HOL A POROLTÓ – A VILÁG LÁNGOL” 2016. február 4. (!)
3. Vádemelés dr. Meuthen (AfD pártelnök) címére 2016. 06. 3.-án küldött nyílt levelem miatt
(Témája az AfD tartományi képviselője, dr. Gedeon elleni kampány) 2016. jukius 28. (!)
4. Vádemelés a köv. (2017.01.20.-i) írásom miatt: „MIÉRT BUKIK EL A NÉPIRTÁSSAL SZEMBENI ELLENÁLLÁS” 2017. november 17.
5. Vádemelés a köv. (2016. októberi) írásom miatt „SZÉPLELKEK LEVEGŐ UTÁN KAPKODNAK… ÉS EZ CSUPÁN A KEZDET” 2017. november 17.

A Potsdami Járásbíróság (Landgericht Potsdam) ügyiratszáma: 24. KLs 12/14

A támadási felület minden esetben a „MOZAIZMUS SÁTÁNI VERSEI” megjelentetése, egy az Ótestamentum-, Újtestamentum-, Talmud- és a Schulhan Aruch- idézeteiből készült összeállítás. Legfőbb mondanivalója a Salman Rushdie „Sátáni versek” című könyve miatt a legfőbb iszlám méltóságok által a szerzőre kimondott, ma is érvényes halálos ítélet (úgynevezett „Fatwah”, amely minden muzulmánt Rushdie megölésére szólít fel) körül kialakult világméretű vita felelevenítése.

A gondolataimat, amelyek szerint a „Mozaizmus sátáni versei”-t fegyverként lehetne használni az (intellektuális) felszabadítás során – a „MI A TEENDŐ” c. írásomban egy bolgár nacionalista kérésére fogalmaztam meg.

A vádemelés valamennyi ügyben a magyar kormány engedélyétől függ – mint az a vádiratokat elkészítő cottbusi ügyészség közleményében olvasható.
Az Orbán Viktorhoz írt menedékjogi kérelmem elutasítása után a budapesti Fővárosi Törvényszék 2017. junius 6.-i végzésében azzal a feltétellel hagyta jóvá a kiadatásomat, hogy ellenem csak az akkori európai elfogatási parancsban leírt deliktumok miatt indíthatnak eljárást a német hatóságok.
Az 1.-5. pont alatti vádemelések azonban kivétel nélkül a 2017.06.06. időpont előtt megjelentetett írásaimra vonatkoznak. Ezeket a jelzett európai körözés nem tartalmazza.
Az eljárások ezért csak a magyar kormány engedélyével folytathatók. Így Orbán Viktoron múlik a döntés, hogy zöld utat ad-e egy új inkvizíciónak Európában. Ezúttal a zsidó banktőke világuralmi törekvéseinek védelmében.
A vádirat indokaiban a “MIÉRT BUKIK EL A NÉPIRTÁSSAL SZEMBENI ELLENÁLLÁS”c. írás kapcsán a cottbusi ügyészség a következő állásponton van:

“Ebben a vádlott rágalmazza Jahve zsidó Istent mint Sátánt és a népek, különösen a német nép ellenségét, mely a zsidó világhatalom biztosítására a többi népet 200 éve célzottan gyilkos háborúkba kergeti.
A zsidó vallás az Ördög imádata, a zsidó vallású emberek pedig eszközei és végrehajtói a Jahve által parancsolt, minden nemzsidó nép leigázásának. A judaizmus és kultúrája – és szellemi világa – nem más, mint egy “rákos daganat“, mely magát „képmutatás és csalás“ és
„ rafinált manipulációs technikák“ révén a világtörténelem “szenvedő áldozatának” tünteti fel, hogy azután az antiszemitizmus vádjával és az “Auschwitz–bunkósbottal” minden ellenállást alapjaiban elfojtson.”

Itt mutatkozik meg teljes pompájában az “uszítás-paragrafus” (§130 StGB) mint alattomosan kiötlött, mindenre alkalmas fegyvere a zsidók német nép fölötti idegenuralmának. Jogalkalmazásnak álcázva a német bírók -akár talán még jóhiszeműen is – erőszakkal akadályoznak, üldöznek mindenfajta gondolatmenetet, amely a minden földrészen elterjedt zsidóellenesség okát és alapját firtatja, próbálja kideríteni.

A zsidóság elleni gyűlölet okára vonatkozó kérdésre kizárólag a mózesista hitfelfogásban található válasz. Ezek a zsidóság szent könyvei, melyek túlszárnyalhatatlanul undorító módon mutatják meg, hogy mi a lényege ennek a “kiválasztottságnak”.
A német idealista filozófia által befolyásolt zsidó bölcs, Martin Buber, a filozófusok tárgyilagos nyelvén a zsidóságot “a más népek életére nemet mondóként” határozza meg.

De Buber egyoldalúan a jelenségnek csupán a negativ oldalát írja le. Csak a Hegel német filozófus által leírt „Denkwege des Begriffs“ (az isten-fogalom gondolkodásmódja) gondos tanulmányozása vezet el az abszolút tudáshoz, hogy Jahve mint egy még egyoldalú istenalak, egy szükséges világi valóság.
Ö a logikai tagadás ereje, mely mint „tüske a nyugati emberiség testében” (Moses Hess) hat oda, hogy Istent belátásra bírja: mi ő és mi az, amit ő nem akar (Jakob Böhme). Erre a szerepre csak egy nép képes, elszigetelt egyedek nem. És a választás a héberekre esett.

Ez és semmi más a tartalma és tárgya a vádiratban szereplő írásoknak. Mindnek egy közös kiinduló pontja van: a hégeli tétel, mely szerint a világtörténelemben zajló folyamatok ésszerűek. Ennek következményeként már korábban (1997) felvetettem a kérdést, hogy ésszerű volt-e a “holokauszt”
–amelyben hittem – bekövetkezése. Ennek következményei lettek.

Nemrégiben tudtam meg Gilad Atzmon zsidó filozófustól, hogy a zsidókérdésről szóló írásaim a gondolkodásmódját komolyan befolyásolták.
A “Horst Mahler és a múlt szelleme” című esszéjében a következőket írja:

“És ha kimondják az igazságot, bekövetkezik egy hirtelen felismerés, a megvilágosodás: – gondolataink bilincseit lerázva annak látjuk magunkat, amik valóban vagyunk.” Az új évezred első éveiben, amikor a zsidó identitással kapcsolatos filozófiai gondolataimat fogalmazni kezdtem, megérintett egy fenomenális felismerés: “Hitler tévedett, amikor azt hitte, hogy a zsidók egy nép. A zsidóság egy ideológia, és egy ideológiát nem lehet negölni azzal, hogy embereket ölök.” Horst Mahler volt az, aki ezt a felismerést megfogalmazta, aki segített, hogy újra gondoljam, ki vagyok és honnan jöttem. Mások mellett Mahler volt az, aki a kritika magvait elültette a gondolataimban. Horst Mahlernek egyetlen aforizmával sikerült a zsidó és német történelmet a szégyen szemszögéből közvetlenül vizsgálva megdöntenie és így az “elnyomókról” és “elnyomottakról” szóló mesét újra írnia.” (1)

Az ügyemben eljáró büntetőjogászokban – filozófiai képzettség híján – nem is tudatosul, hogy olyan folyamatban segédkeznek, amely Európára az ateizmust, a „mózaizmus” szekuláris formáját kívánja rákényszeríteni.

A potsdami járásbíróság 4.sz. büntetőtanácsának elnöke felszólított, hogy nevezzek meg olyan ügyvédeket, akikben bízom, hogy adott esetben őket pártfogó ügyvédi szerepre felkérhessék.
A következőket neveztem meg:

Gerhard Schröder egykori szövetségi kancellár
Otto Schily egykori miniszter
Hans-Christian Ströbele egykor parlamenti képviselő
Klaus Eschen egykori alkotmánybíró

Velük személyes tapasztalatokat szereztem, amikor nemcsak védői ügyességükről, hanem feddhetetlenségükről, tisztességükről és bátorságukról is volt alkalmam meggyőződni. Mindannyian védtek vagy képviseltek engem különböző eljárások során.

Klaus Eschen, aki nyilvánosan kijelentette, hogy már nem tud engem komolyan venni, zsidó. Diáktársak voltunk. Később ő, Christian Ströbele és én együtt dolgoztunk az első szocialista ügyvédi munkaközösségben, ahol a 68-as megmozdulások üldözött aktivistáit védtük.
Felhívom őket, tegyék azzal teljessé életművüket, hogy segítenek elhárítani a nyugati kulturális örökségünk és különösen a német idealista filozófia ellen indított támadást.
A zsidóság saját erőből nem képes a sátáni szerepéből kitörni. Ehhez a német szellemiségre és a Jahvéval szembeni ellenállásra lenne szükségük. Nem az én személyes sorsom a lényeg, az úgyis Isten kezében van.

Gilad Atzmon a rólam szóló esszéjét a következő felhívással zárja:

„ Itt egy alapvető problémáról van szó, melynek jelentősége a német nemzet határain túl mutat: idestova hét unalmas évtized óta hiányzik a német adalék a világ kultúrájából. Egyetlen nagy szimfónia vagy akár egy jelentősebb filozófiai írás sem született ez idő alatt. Könyörgésem a német vezetéshez: az emberi szellem, a szépség, az emberiesség nevében könyörgöm a német vezetéshez: engedjétek el a múltat, menjetek végre előre! Az emberiségnek szüksége van rátok, a német szellemiségre, nem mondhat le róla!”

Ez a lényeg.

Horst Mahler